Aranygyűrű 1. Szergijev Poszád

• Lótusz
• 2014. április 29. kedd

Hát a technika ördöge kicsit közbeszólt a posztomnál.  Úgyhogy újrakezdem:

Az “Arany Gyűrű” Oroszország legkedveltebb turista útvonala, mely az ősi orosz városon hala át, ahol az orosz történelem és kultúra műemlékeinek központjai, az orosz kézművesség központjai.

Az Arany Gyűrú nyolc nagyvároson halad át: Szergiev Poszad Pereslavl , Rostov , Yaroslavl , Kostroma , Ivanovo , Vladimir és Szúzdal. A “zolotoe kolco”, azaz arany gyűrű kifejezést Jurij Bychkov író alkotta meg 1967-ben, amikor számos azonos című esszét írt a “szovjet kultúráról”. A városok leghíresebbje:

Szergijev Poszád

Szergijev Poszad (Сергиев Посад) város Oroszország európai részén, Moszkvától 71 km-re északkeletre, a Moszkvai kerület egyik járási központja. A főváros környéki történelmi városok egyike, az ún. Aranygyűrű turisztikai útvonal része. Leghíresebb létesítménye a Szent-Szergij-kolostor (Троице-Сергиева лавра, Trojice-Szergijeva Lavra), az orosz ortodox egyház egyik központja és hívőinek zarándokhelye.

Történelme

Az itteni kolostort egy Szergij nevű szerzetes és testvére alapította az 1340-es években. Szergij atya 1392-ben hunyt el, néhány évtizeddel később szentté avatták. A Szentháromság–Szergij-kolostor évszázadokon át az orosz állam egyik legfontosabb egyházi és szellemi központja volt, a város maga is neki köszönheti létét. A 15-16. század folyamán a környék települései a kolostor tulajdonába kerültek. Köztük volt Klementyjevo falucska is, melynek első írásos említése 1419-ből származik. Hivatalosan ezt a dátumot tekintik a város civil története kezdetének.

A 17. század elejét az orosz történelem zavaros időszakként (szmuti) tartja nyilván. A lengyel-litván csapatok a kolostort 1608-tól 16 hónapon át ostromolták, de nem tudták bevenni. Az ostrom idején az itteni falvak elnéptelenedtek. Később helyükön, a kolostor körül és annak igényeinek megfelelően kisebb kézműves települések (ún. „szlobodák”) alakultak ki.

A 18.századra a kolostor gazdagsága hatalmasra növekedett, de 1764-ben, az egyházi javak részleges kisajátításakor birtokait elvesztette, azokat az államkincstár vette át. II-Katalin cárnő rendeletére 1782-ben megalakult a kolostor kézműves telepeit egyesítő önálló Szergijevszkij (később: Szergijev-) Poszad település, melyet ugyanezzel a rendelettel városi rangra emeltek. Egy évtizeddel később elkészült az új város beépítését szabályozó egységes terv. A várost Moszkvával összekötő országutat 1845-ben, a vasútvonalat 1862-ben nyitották meg.

A szovjet időszakban, 1920-ban a kolostort feloszlatták, területén múzeumot alakítottak ki, de egyes épületeit más célokra is igénybe vették. 1946-ban a templomok és más épületek egy részét visszaadták az egyháznak, ezekben újra engedélyezték a kolostor működését. 1930-ban a város nevét egy kommunista vezető emlékére Zagorszkra változtatták, 1992-ben a város ismét eredeti nevét vette fel.

A város néhány műemléke és kolostorának épületegyüttese 1993 óta a világörökség része.

Kultúra, műemlékek

A város legismertebb, meghatározó épületegyüttese a Szentháromság–Szergij-kolostor, mely 1993 óta a világörökség része.

A kolostor falain kívül a világörökség része néhány városi épület is:

• Köztük van a Vvegyenszkij-templom és a mellette álló, ugyanabban az évben emelt Pjatnyickij-templom is. Bár ugyanabban az évben készültek, stílusuk mégis teljesen különböző. Az előbbit a Szentlélek-templom mintájára egy gazdag bojár saját pénzén építtette. A Pjatnyickij-templomhoz refektórium és kisebb harangtorony is tartozik, ezek részben már a 17. századi jelentős átépítéskor keletkeztek.
• Az egyházi épületek közül figyelmet érdemel több 18. századi templom, ezek a város külső részein, néhány egykori szloboda területén maradtak fenn, valamint a város főterén álló barokk kápolna.
• A Pjatnyickij-kút kápolnája a kolostor déli falához közel, a Koncsura-folyó partján fekszik. A 17-18. század fordulóján, egy bővízű forrás fölé épült. Kisebb méretei ellenére a moszkvai többszintes templomokra hasonlít.
• A régi kolostori szálló A. F. Elkinszkij építész alkotása (1823, 1838). A klasszicista építészeti előírások szigorú betartásával készült. Két épületrészből áll; az egyik szárny főhomlokzata a térre, a másiké a város főutcájára néz.
• Az egykori lovas udvart a kolostor Kacsa tornyához közel, a Fehér-tó melletti területen alakították ki. A négyzetes alakú udvart eredetileg földszintes épületek egybefüggő sora zárta körül, ahol az istálló, a kocsiszín és a takarmányraktár kapott helyet, az épületek sarkait tornyok díszítették. Később az udvart kelet felé és nyugat felé is kiszélesítették, az épületekre emeletet húztak. Napjainkban a helyiségeket kiállítótermekké alakították át, ahol helyi művészek alkotásai és a város történetét bemutató kiállítások láthatók, illetve más kulturális rendezvényeket tartanak.

Forrás: wikipedia.org, http://hungarian.ruvr.ru

Ha van kedved, csatlakozz a FACEBOOK-csoporthoz is.