Az orosz vodka világa

A vodka

A vodka  (lengyeül wódka, oroszul: во́дка, ukránul: Горілка, szó szerinti jelentésben “vizecske”) általában színtelen, hagyományosan erjesztett gabonából vagy burgonyából készült égetett szesz, melynek gyártásakor az alapanyagból először finomszeszt főznek, így nagyrészt víz és etanol elegyéből áll, ízanyagokat pedig csak nyomokban tartalmaz.

A vodka szesztartalma általában 37,5–40% térfogatszázalék, de időnként magasabb; a hagyományos orosz és lengyel márkáké jellemzően 40%. Semleges íze miatt kedvelt koktélalapanyag.

A vodkák egy részét ízesítve hozzák forgalomba.

A vodka története

Eredete pontosan nem tisztázott, de nagy valószínűséggel mind Lengyelországból, mind Oroszországból származik. Két típusát különböztetjük meg: lengyel, illetve orosz vodka. A lengyel vodkák jellemzője, hogy valamilyen gyümölccsel ízesítik, míg az orosz típus teljesen hagyományos, íztelen. Meglepő módon a legutóbbi időkig nem foglalkoztak komolyan a vodkának mint terméknek a történetével. Ma számos más országban is gyártják. Paradox módon, a szovjet állam a Szovjetunió gyengülésének időszakában kísérelte meg visszaszerezni azokat a piaci pozíciókat, amelyek olyan híres védjegyek (mint a Smirnoff) elvesztésével és a vodka szó fajtanévvé válásával más országokba kerültek. Ugyancsak gyakran el kell viselniük, hogy részben az orosz emigráció miatt (például Wodka Gorbatscow) máshol is alkalmaznak orosz (oroszos hangzású) neveket. Védjegybirtoklás miatt számos jogi eljárás indult.

Gyártása

A vodka bármilyen, keményítőben vagy cukorban gazdag alapanyagból készíthető, de a legtöbb gabonából készül, például cirokból, rozsból, kukoricából, búzából. A gabonavodkák közül általában a rozs- és búzavodkát tartják jobbnak. Némely változatokat burgonyából, melaszból, szójababból, szőlőből, rizsből, cukorrépából, vagy néha akár az olajfinomítás és fafeldolgozás melléktermékeiből készítenek. Némely közép-európai országban, például Lengyelországban előfordul, hogy vízzel kevert kristálycukrot erjesztenek a vodkafőzéshez. Az Európai Unióban megbeszélések folynak a vodkakészítés szigorításáról: a „Vodkaöv” országai ragaszkodnak hozzá, hogy csak a gabonából, burgonyából vagy cukorrépa-melaszból készült, és hagyományos eljárással készült párlatot lehessen vodkának nevezni.

Lepárlás és szűrés

Az amerikai és európai vodkák közös jellemzője, hogy lepárlás után szűrésen mennek keresztül. Ez olykor már az üstben megtörténik a lepárlási folyamat alatt, majd utána aktívszén-szűrőn és más anyagokon engedik át, melyeken fennmarad az ízanyagok nagy része. A hagyományos vodkatermelő nemzeteknél ez nem szokás, ehelyett inkább minél precízebb lepárlást, és minimális szűrést alkalmaznak, hogy egyedibb ízt adjanak a vodkának.

Az „üstmester” felelős a lepárlásért és a szűrésért. Az elő- és utópárlatot teljes egészében elválasztják, mivel az etil-acetát és etil-laktát, valamint a kozmaolajok is könnyen elrontják a vodka tiszta ízét. Többszörös lepárlással, vagy többszörös lepárlóval javítják a vodka ízét és tisztaságát. Egyes párlatok, például a pálinka, rum és a bajilu készítésekor a párlat „fejét” és „farkát” nem választják el teljes egészében, mert azoknak ez adja az egyedi ízét és karakterét.

A többszörös lepárlás nagyobb alkoholtartalmat eredményez, mint ami a legtöbbek számára élvezhető lenne. A lepárlási módszertől és az üstmestertől függően 95-96% alkoholtartalmú is lehet a kész párlat, így a legtöbb egyéb párlathoz hasonlóan palackozás előtt vízzel hígítják. Ez különbözteti meg a rozsvodkát a rozswhiskeytől: a whiskyt általában fogyasztási szeszfokra, vagy nem sokkal fölé párolják, a vodkát azonban majdnem vízmentes állapotból hígítják vissza, ami a víz forrásától függően az ízvilághoz is hozzájárulhat.

Ízesített vodka

Az Európai Unióban bármely vodka ízesíthető olyan aromaanyagokkal, amelyek a vodkában eredetileg is jelen vannak, egyéb anyagokat is hozzáadva pedig ízesített vodkaként kerülhetnek forgalomba. Az ízesített vodkák gyakran a likőrökhöz hasonlóak, de legalább 37,5% az alkoholtartalmuk, és általában kevésbé vagy egyáltalán nem édesítik őket. Az ízesítésük a legtöbbször gyümölcsös, de előfordulnak paprikás vagy egyéb fűszeres vodkák is.

Az oroszok nemzeti itala a vodka

A vodka neve – a víz (voda) kicsinyítő képzőjével alkotott szó – vizecskét jelent. A vodka hagyományosan árpából készített gabonapárlat. Történelmi források a lepárlással készített vodka megjelenését 1446 és 1478 közé teszik. Elsősorban a háromnyomásos földművelés megjelenését követően megjelent gabonafelesleg tette lehetővé a vodkakészítés elterjedését a monostorokban. Európában ekkor terjed el a lepárlásos alkoholkészítés, ilyen a skót Whisky, amelyről az első írásos dokumentum 1494-ből származik. Az alkohollepárlásról szóló első összefoglaló mű 1512-ben jelenik meg Strasbourgban.

A hidrométer oroszországi bevezetése előtt jellemzően 38,3%-os vodkát gyártottak, Mihail Hrisztoforovics Reutern pénzügyminiszter javaslatára azonban 1866-ban a minimális szeszfokot – adózási okokból – 40%-ban határozták meg. 1894-ben az Orosz birodalom teljes területén állami monopóliumot vezettek be a vodka gyártására és kereskedelmére. Ennek a törvénynek az volt a jelentősége, hogy ezzel egy időben szigorú gyártási előírásokat,  szabványokat vezettek be. A szabványok kidolgozására tudományos bizottságot állítottak fel, melyben Mihail G. Kucserov, V. V. Verigo és más kitűnő tudósok működtek közre. Ezeknek a szabványoknak hatására a 20. század elején az orosz vodka garantált minősége és tisztasága világszerte biztosította a népszerűségét, amit napjainkig sikerült megőriznie.

Oroszországban 1914-ben általános szesztilalmat vezettek be, ami 1928-ig tartott. A vodkagyártás ezzel megszűnt. A szesztilalom feloldását követően azonban a második világháború végéig is csupán jelentéktelen mennyiségű vodkát főztek, azt is döntően exportra. A háború után újra felfutott a vodkagyártás, azonban ekkor már mindenből (burgonya, kukorica stb.) készítettek vodkát, mely gyakorlat az Európai Unióban máig is törvényes 1992. július 7-én megszüntették a vodkakészítés állami monopóliumát, azonban alig egy év múlva ezt a rendelkezést megsemmisítve visszaállították azt. A jelentős orosz vodkamárkák mindent megtesznek, hogy termékük az 1894-es szabványoknak megfelelően készüljenek.

A Mengyelejev-mítosz

Egy elterjedt orosz mítosz szerint a periódusos rendszer névadó-alkotójának köszönhető a klasszikus orosz vodka receptje és alkoholfoka is, melyet arra alapoznak, hogy Mengyelejev az alkohol és víz közt lejátszódó reakciókból írta doktori disszertációját. A valóságban azonban legfeljebb annyi köze lehetett a szabványok kidolgozásához, hogy a munkáit esetleg felhasználhatta a bizottság munka közben.

Fogyasztása

A vodkát Oroszországban és Lengyelországban legtöbbször nagyobb étkezésekkor fogyasztják. Hideg- vagy melegételek, például pácolt gomba, kovászos uborka, húsgombóc, burgonyapüré, vajas rozskenyér, savanyú gyümölcsök találhatók az asztalon, és időnként megisznak melléjük egy-egy vodkát. Sokszor kevés citromot is esznek hozzá. A hagyományos vodkáspoharakba körülbelül 1 dl vodkát öntöttek, ám a Szovjetunió felbomlása óta ezeket egyre inkább kiszorítja a nyugati típusú, 4 cl-es pohár. A vodkát sokszor visszatartott lélegzettel, egyszerre isszák ki a pohárból, majd esznek és isznak valamit. Oroszországban és Lengyelországban a társaság nélküli vodkaivást az alkoholizmus jelének tekintik.

A vodka hagyományos fogyasztása tisztán és szobahőmérsékleten történik, míg nyugaton általában koktélösszetevő, magában pedig inkább hűtve vagy mélyhűtve kedvelik. Az egyik legismertebb prémium vodka gyártója szerint a mélyhűtés árt a vodkának, saját italát pedig 5–7 C°-ra hűtve ajánlja. Lengyel- és Oroszországban, ahol a nyugati koktélkultúra még kevésbé elterjedt, házon kívül sem ritka a szobahőmérsékleten felszolgált vodka.

Az elterjedt tévhittel ellentétben a minőségi vodkáknak komplex ízvilága van, ezért a kóstolókat sokszor nyugaton is szobahőmérsékleten tartják.

Orosz vodkák:

Russian Stantard, Old Russia Vodka, Baltyskaya, Beluga vodka, Czhelka, Krepkava, Cristall, Kalinka, Kristal, Kauffmann, Kubanekaya, Limonnaya, Moskovszkaya, Okhotnichnaya, Permskaya, Pertsovka, Psenyicsnaja, Putyinka, Kodnik, Rodnik, Russkaya, Starka, Stolichnaya, SStolovaya, Sibisrkaya, Smirnov, Yubilevnaya, Flagman.

Részlet a Szibériai borbély című zseniális filmből. A pasi, hogy elcsábítsa a kiszemelt amerikai nőt, elviszi a Maszlenyicára (hasonló a magyar farsanghoz), és nem állja meg, hogy igyon egy kis vodkát. Na ez lesz az eredménye:

Vodkamúzeum is van az oroszoknál

A több tucat vodkafélét felvonultató kiállítással, amely a Vörös teret övező épületek egyikében kap helyet, a szervezők a vodkagyártás ötszázadik évfordulójáról kívánnak megemlékezni – olvasható a Szobkor című orosz internetes hírportálon. (2004.)

A moszkvai nem az egyetlen, a vodkának szentelt oroszországi kiállítás. Szentpéterváron ugyanis három évvel ezelőtt (2001.) már nyílt vodkamúzeum, ahol a látogatók nemcsak a vodkagyártás történetével ismerkedhetnek meg, de azt is megtanulhatják, hogyan kell fogyasztani az italt. Amennyiben valaki a hallottakat rögtön át szeretné ültetni a gyakorlatba, e célra szolgál egy, a tizenkilencedik századi fogadó hangulatát felidéző terem.

A látogatóknak háromféle vodkát kínálnak, az italhoz pedig “korcsolya” dukál, ami lehet valamilyen könnyű harapnivaló, vagy hagyományos orosz zakuszka (halfélék, kaviár, esetleg savanyított gomba vagy uborka).

Forrás: wikipedia.org; http://vodkamuseum.su/

Ha van kedved, csatlakozz a FACEBOOK-csoporthoz is.