Anton Pavlovics Csehov (Антон Павлович Чехов) (Taganrog, Orosz Birodalom, 1860. január 29. – Badenweiler, Németország, 1904. július 15. ) orosz író, drámaíró. Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Turgenyev mellett a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik. A 20. századi drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja, az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója. (wikipedia.org)
Mára néhány idézetet hoztam Tőle Nektek, fogadjátok szeretettel!
Élő ember képtelen nem izgulni és kétségbe nem esni, ha látja, miképp megy tönkre ő maga és mások is.
A könyv kotta, a beszélgetés pedig ének.
A kérkedés meg a büszkeség nemes lélekhez méltatlan vétek.
Az ember nem szállhat szembe saját természetével.
A büntetés csak akkor használ, ha a jutalmazást is gyakorolják.
A hallgatás mint büntetés hatásosabb, mint egy pofon vagy a szidalmazó szavak özöne.
A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
Egyedül a nyaralóknak adta meg az Isten azt a képességet, hogy megértsék a természet szépségét, az emberiség többi része bűnös tudatlansággal van megverve e szépségeket illetően. Nem becsülik az emberek a gazdagságukat. Amink van, nem óvjuk; sőt – amink van, azt nem szeretjük.
Földi életünkben nincs teljes boldogság. A boldogság rendesen magában hordja a méreg csíráit – vagy pedig kívülről mérgezi meg valami.
A hallgatás a férfi ékessége.
Ahol szeretet van, ott megvan a legelvakultabb hit is.
A félénk szerelem olyan, mint a pacsirtáknak szóló mese.
Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.
A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el.
Jobb részegnek és vidámnak lenni, mint józannak és kedvtelennek.
Végül egy kis vidámság. Ványa bácsi paródia:
https://www.youtube.com/watch?v=Gfe3Rfcop78
Ha van kedved, csatlakozz a FACEBOOK-csoporthoz is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: